Fáradt vagyok

Labilisan érzem magam. Ez az örökös változás lassan az idegeimre megy. Jaj. Szét cincálják az ember idegeit a munkahelyén. Már nem tudom követni se, hogy mi merről hány méter. Ja és amit a főnökasszony magyaráz, hát annak a felét se fogom föl. Fáradt vagyok. Aludni akarok.

Anyucival terveztük, hogy ma vesszük meg az új cipőmet, de csak ő veszi meg. Nyilván mert elege van már abból, hogy nyúzom őkelmét. De télleg mostanában mindig elérem, hogy azok a hülye szülők megvegyék nekem azt amit akarok. Mi ütött beléjük??? o.O

Nem voltak ilyenek. Annyi a változás, hogy nem igaz! Már a késöbbi buszt sem érem el, úgyhogy 4-kor indulok innen a SK-ból.

Össze futottam a volt angol sensei-el a folyosón. Traccsoltam 1 kicsit vele, hogy mi újság, meg ilyenek.

Az új gumicsizmában indultam ma útnak ma hajnalban. egész jó, csak olyan érzés, mintha kibújnék belőle, de ezek az első lépések és még szokatlan benne.

Nincs időm.

Most pattant ki az agyamból az őrület közepette

Csak 1 pircinkó haiku

Túlórázok én

Fáradt vagyok már én

Elegem van!

Manabu tame ni...

学ぶために...

Vhányszor felszállok 1 járműre mindig furcsán néznek rám. Komcse, most mi van velem??? Hogy nézek ki??? Vagy nem láttak még fehér embert rózsaszín kárómintás gumicsizmában, kopott farmerban, garbóban és a nagyija  (RIP) T_____________T által kötött mellényben??? he???